Január 2-án lesz 2 éve annak, hogy ‘egyszemélyes zenekar’-alapítási szándékkal vettem a kezembe a gitárt, és elkezdtem gyakorolni.
2 éve! Csak 2 éve? Már 2 éve?

Megint lezárult egy év, ami sok tekintetben teljesen más volt, mint az előző. Azonban megint kellemesen elfáradtam, és megint félre kell tennem kicsit az egészet, hogy feltöltődjem, és új dolgokat alkossak.

Nagyon örülök, hogy idén is hasonló lelkesedéssel fogadtatok, mint előző évben, és tovább erősítettetek abban az eltántoríthatatlan szándékomban, hogy mindig egy lépcsőfokkal magasabb szinten űzhessem ezt a dolgot.

Igazán hálás vagyok nektek, hogy lehetővé tettétek számomra, hogy az X-faktor árnyékából mindkét lábammal kiléphessek, s bár nem elfeledve azt, hogy mégiscsak ott ismert meg nagyobb részetek, olyan újabb dalokat oszthattam meg veletek, amik kiütötték az alapértelmezett bulváros felhangokat, és végre nem a “srác a műsorból” lettem, hanem a “srác, akinek eljárunk a koncertjeire”.

És jó sok koncert közül választhattatok idén is! Volt nagy színpados, nagy hangerővel robbanó, volt egészen intim, kis közönséggel szinte beszélgető zsebkoncert, a helyszíneket illetően pedig az elit színháztól a hagyományos kis és nagy koncerttermeken át, szó szerint az Isten háta mögötti kváziszínpadokig, gondolok a sártengerre a Művészetek Völgyében. Valamitől szerencsére egész végig működött a dolog, aminek persze nagyon örülök.

Időközben elkészítettem a második EP-met, melyhez klip is készült. Utóbbiról nem is gondoltam, hogy ilyen sikere lesz! Sosem érdekelt igazán a zene vizuális megjelenítése, de már hálás vagyok a csapatnak, aki rávett, hogy csináljuk ezt meg, mert mint kdierült, benneteket viszont érdekel! :)

Mindez idő alatt pedig folyamatosan körvonalazódni kezdett a majdani első nagylemezem. Ez egy nyílt titok, már a legtöbb dal alapjai fel is lettek véve, sőt, suttyomban olykor egy-két számot élőben is leteszteltem, de ezzel kapcsolatban továbbra is szűkszavú leszek. Jobbnak látom nem elsietni a dolgot, így nem fog heteken belül a boltok polcain állni a lemez, de amikor eljön az ideje, ígérem, hangoskodni fogok róla! :)

Koncertezés, folyamatos dalszerzés, koncertezés, stúdiózás, koncertezés… Bevallom, év végére elfáradtam ebben, életemben először igazán mélyen. Nem is igazán fizikailag, hanem mentálisan. Nem panaszkodni akarok, hiszen ez egy mondhatni kötelező velejárója a folyamatos pörgésnek. Állandóan igyekszem újulni, hogy se én, se ti ne unjuk meg a dolgot, de egy idő után rájön az ember, hogy a dalok maguktól elfáradnak, a legnagyobb felfrissülést pedig a csöndtől kapjuk meg, nem a folyamatos gondolkodástól. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy a jövő évet valóban pihenéssel kezdem, és csak szépen szokom vissza a színpadhoz.

Mindezek ellenére el nem fogok tűnni, továbbra is elértek a honlapon és a Facebook-on keresztül, így ha megosztanivalótok, kérdésetek van, írjatok bátran!

És akkor lássuk a száraz számadatokat:

Idén 112 koncertet adtam 35 különböző településen és megközelítőleg 121 dal szerepelt a repertoáromon.

A leggyakrabban meglátogatott város természetesen a főváros volt. A rendes, önálló estek mellett, kisebb fesztiválkoncertek és az élő zenével tartkított rádió-, tévészereplések összesen 53 alkalommal állítottak reflektorfénybe a szülővárosomban.

Második helyen 8 koncerttel Pécs áll, bár meg kell jegyezni, ide több alkalommal is zártkörű rendezvényre hívtak játszani. Harmadik helyen Szeged áll 5 koncerttel, így ha jól emlékszem, a toplista tavaly óta nem különösebben változott.

A repertoár viszont igen érdekes eredményeket hozott. Itt, főleg a feldolgozások miatt, nehéz konkrét számot mondani, mert rengetegszer fűztem egybe részleteket, szinte kényszeresen idézgettem bele egy-egy dalba, amit rokonítani tudtam egy másikkal. A teljes egészében lejátszott dalok számára, a táblázatkezelő 121-et mutatott.

Ebből 20 volt saját, és annak különösen örültem, hogy az arányuk elég magas. A feldolgozások nagyobb részét, egy-két kivételtől eltekintve nem játszottam túl sokat.

Összesen 1769 dalt játszottam el idén színpadon, ebből 794-szer szólalt meg saját szerzemény, és 975-ször feldolgozás.

A saját dalok listája:
Loveocalypse 94
Pepper Sounds 78
Lovers’ Babylon 74
Morning Prayer 74
Romeo’s Grave 72
Farewell Notes 62
Hole, Sweet Hole, Sweet Home 60
Mr Parsley’s 55
I Picture You 48
Tales 36
Ayawa Manu (a loop-os dal) 33
Old Lover Blues 20
DS (v. Get Happy – új dal) 19
H (új dal) 17
MJ (új dal) 15
TWINDT (új dal) 10
IB (új dal) 10
The Day When I Met Tommy 7
Christmas Is Comin’ 5
RIR (új dal) 5

A leggyakrabban játszott feldolgozások listája (a legalább 10-szer eljátszott dalok kerültek feltűntetésre):
Nine Pound Hammer (Merle Travis) 94
Quiet (accapella) (Paul Simon) 61
Beatles egyveleg (Day Tripper 57 When I’m Sixty-Four 48 She’s A Woman 43 Lady Madonna 36)
I Got Rhythm (standard) 57
Fekete Nő (standard) 44
Rain (The Beatles) 39
Jailhouse Rock (Elvis Presley) 38
Mystery Train (Sammy Davis Jr.) 28
Sounds of Silence (Simon and Garfunkel) 22
Straight To My Heart (Sting) 22
Moonlight In Vermont (standard) 20
Rip It Up / Ready Teddy (Little Richard) 19
Be-Bop-A-Lula (Gene Vincent) 17
Gone At Last (Paul Simon) 15
Lover Come Back To Me (standard) 14
Tábortűzi egyveleg 14
Hound Dog (?) 13
Blowin’ In The Wind (Bob Dylan) 12
Folsom Prison Blues (Johnny Cash) 12
That Was Your Mother (Paul Simon) 12
My Way Or The Highway (Steve Swindelli – Vote Richmon) 11
Graceland (Paul Simon) 10
Guitar Rag (Merle Travis) 10

A leggyakrabban előkerült idézetek, részletek:
Jimi Hendrix Medley – koncertek végén 56
Lewis and Clark (intro) (Tommy Emmanuel) – Loveocalypse felvezetőjeként 52
I’m So Glad (?) – Nine Pound Hammer-ben 49
I Was Brought To My Senses (accapella intro) (Sting) – többnyire koncertkezdésként 45
Green Thumb (Tommy Emmanuel) – Lovers’ Babylon-ban 39
Saturday Night’s All Right (Elton John) – koncertkezdésként 29
Gone At Last (accapella) (Paul Simon – Loveocalypse felvezetőjeként 24

Azon meg sem lepődtem, hogy a Loveocalypse a nyerő továbbra is (asszem tavaly is az volt), mert az azóta videoklippel is büszkélkedő Hole, Sweet Home-ot csak nyár környékén kezdtem el játszani, mint “húzódalt”, de az már számomra is megdöbbentő, hogy a Nine Pound Hammer-t is ugyanennyiszer vittem színpadra. Jól emlékszem, hogy tavaly az utolsó koncertem után megfogadtam, hogy soha többet nem játszom ezt a fingerpicking klasszikust, ennek ellenére az időutazó egyvleg részeként előkerült, majd külön is, mindig újraharmonizálva, frissítve, újabb zenei meglepetésekkel… Nos, a legutóbbi koncertkörutamban már nem szerepelt, és jövőre sem szándékozom elővenni, de kijelenthetek ilyet ezek után? :)

Az idézetek pedig amolyan színezőelemként jöttek mindig kapóra. Viszonylag nehezen kezdek koncerteket, olyan dal kell előre, ami lenyugtat. Ilyen szempontból nagyon jól jött a népdalszerű Sting-betét. Semmi másról nem szól, minthogy jó nagy levegőzéssel kieresztem a hangom, tulajdonképpen egyszerre lendültem bele és nyugodtam meg a bulik első perceiben. Ha pedig előre ki akartam magam tombolni, akkor mindenekelőtt gyorsan lezúztam az Elton John klasszikusból pár kört.A Loveocalypse-ot többféle módon is próbáltam felvezetni, mert nagyon pregnánsan kezdődik az eredeti dal, nehéz hirtelen beleugrani. Sokszor olyan érzés volt felvezető nélkül kezdeni, mintha rám rontana egy ormány nélküli elefánt. Semmi eleje, csak valami óriási formátlan izé.A Lovers’ Babylon-ban Tommy Emmanuel Green Thumb-jának idézése pedig sokkal organikusabban hatott a kezeimre, mintha a dal eredeti nyakatekert szólóját próbálgattam volna sikertelenül botladozva. Mindig megfogadtam, hogy megtanulom, de koncerteken így maradt. A srác, aki nem tudja eljátszani a saját dalait…

A koncerteket – ha nem időkorláttal bíró meghívásos dologról volt szó – igyekeztem másfél órásra belőni, és hangulattól függően húzni rá, vagy szedni belőle, hogy minél kerekebb egészet alkosson a jelenlévők számára. Ezt sosem az óramutatóban, hanem a számok mennyiségében néztem, ami sokszor volt félrevezető. Arról nem tudok nyilatkozni, hogy melyik volt a leghosszabb koncertem, mert előfordult, hogy ugyanaz a 13-15 számos koncert péládul volt 70, máskor 95 perc is, de a játszott dalok mennyiségében az alábbi eredmények születtek:

24 dallal a Zalaszentgróti közönséget gyötörtem le leginkább szeptember 16-án. Ekkoriban elememben lehettem, mert előtte 8 nappal Szegeden 23-at játszottam. Igen meglepődtem, hogy 22 dallal lett a július 7-i tatai szereplés a harmadik, mert ezen kifejezetten vissza akartam fogni magam, annyira rosszul voltam (valahogy elaludtam, és nehezen ébredtem fel, vagy 5 töklassú dal kellett az elején, mire hangulatba kerültem).

Ami tavalyhoz képest változás, hogy nem tudok kiemelni igazán egy koncertet, se pozitív, se negatív értelemben. Ez elég szerencsés, mert ez azt jelenti, hogy mindenhol, nagyon kedvesen, lelkesen fogadtatok, és többnyire én is elvárt színvonalat hoztam saját magam számára. Sokkal kevésbé voltam feszélyezve, sokkal nyugodtabban álltam a színpadon, úgy érzem, öszetettebb terméket tudtam a kezetekbe adni.

Ha volt mégis valami kiemelkedő periódus a koncertezésben, az a Művészetek Völgye, és a legutóbbi, karácsonyi turné volt. Mindkét esetben úgy álltam neki a játéknak, hogy kiengedtem a gőzt, elfelejtettem a magamnak, szervezőknek, az elég heterogén összetételű közönségnek való megfelelési vágyat, és szinte flegmán álltam ki játszani, és szerencsére a visszajelzések is pozitívak maradtak. A jövőben ezt az érzést szeretném ebben a rohanós életformában megtartani.

Ha meg nagyon negatívkodnom kell, akkor az kifejezetten egy városra vonatkozik, ahol már többször jártam, de nem sikerült megszeretnem, sőt egyre nagyobb feszültséggel mentem játszani. Sajnos sem helyszín, sem infrastruktúra nincs arra, hogy bármilyen kultúra jól terjedjen ott, annak ellenére, hogy hangzatos címekkel ruházta fel magát ez a város. Mindazonáltal, nem zárok be magam előtt egyetlen kaput sem, és remélem, hogy az ottani közönséggel is találkozom a jövő évben, jobb körülmények között!

Ez most ciki, mert itt akarnám befejezni a mondókámat, de tényleg fikázással zárjam le ezt az évet?! :)

Habár ki tudja… lehet, hogy jó vérfrissítés lenne egy mindenbe belekötő, szörnyen negatív Petruska, de attól tartok, nem tudnék hiteles lenni ebben a szerepkörben…

Lényeg a lényeg: nagyon boldog, erőben és céljaitok megvalósításában gazdag új évet kívánok, és ha kedvetek úgy tartja, tartsatok velem 2012-ben is!